Sziasztok Drágáim,
In medias res: a kertem az utóbbi pár évben eléggé demotivált. Amikor nagy kedvvel nekikezdesz az évnek, aztán mindent felzabálnak a csigák, leégeti a nap, a maradékot meg elveri a jég... Nos, azt gondolom más se szívesen mutogatja.
Ugyanakkor a kertészkedés egy hatalmas Oravecz-Choelloi életigazsághoz vezeti vissza az embert minden egyes évben: MINDIG újra lehet kezdeni.
Emlékszem, idén egy hosszú éjszaka utáni ébredés után csak álltam a kert közepén, néztem a komposztálómat és jött a nagy ötlet, hogy én ezt most kiborítom, lesz, ami lesz. És lett. Azt mondanám hogy egész tisztességes komposztot sikerült kiszedni belőle. Aztán ezen felbuzdulva összeszedtem mindenféle szemetet a kertből, a lomtalanításkor kidobáltam az elhasználódott dolgokat, amik "nem szikráztak boldogságot" - tudjátok, az elrepedt cserép, amit csak rugdosol, hogy hátha majd még egyszer.... -, és azon kaptam magam, hogy egész pofás kis kerté cserepedik lassan a ház mögötti apró tér.
Nyilvánvalóan mindig az aranykorhoz hasonlít mindent az ember. Ahhoz képest az itteni körülmények még mindig nem olyanok. De a talaj hálás, hogy évek óta etetem. Hálás, mert látom, hogy könnyebben találnak a növények maguknak "fogást". Hálás, mert nem szárad csontszárazra fél nap alatt.
Az adaptálódás némi lemondással is jár. Vannak növények, amiket elengedtem, van aminek kerestem új helyet. Most az egynyári növényeim valami balkonládában kezdik az életüket, és van, ami idővel kikerül a talajba, van, ami nem.
Még mindig hiszek a mulcsolásban, a no-digben, az, hogy eljutottam idáig, ennek köszönhető.
Idén van egy másik projektem is, ami nagyon izgalmas, mert anyuék új házba költöztek, és a kert... hát olyan hatalmas és napos a kert, hogy elsírom magam, ha rá gondolok.
A bejegyzésben múlt heti és mai képek vannak, igyekeztem őket egymás mellé rendezni, hogy lássátok, mit is jelent egy hét a kertben.
A tépősalátát télen vetettem ebbe a ládába. Szépen átvészelte a fagyokat, és kb egy hónapja már heti 3-4 adag saláta kijön belőle. Ez itt lollo rosso fajta, én tépősalátaként használom. Körülbelül most érzem azt, hogy már igényelnék a saját helyet, úgyhogy a nagyobbakat kiszedtem külön, had nőjjenek meg. Került pár kísérleti jelleggel a földbe is, meglátjuk.
Már edzem a palántákat :) Ebben a kertben a paradicsom eddig minden évben csak szenvedett, úgyhogy a 4-5 paradicsomot meghagyok idén kísérletezni, a többi megy anyu kertjébe két hét múlva.
Ezt a két képet azért szeretném megmutatni, mert hát igen, van, ami nem jön össze. A bal oldalin látszik, hogy úgy néz ki, mintha a bolti római saláta megfogta volna, de egy hét és kiderült, hogy nem. Semmi baj, mellette a salátakeverék kezdi megtalálni magát.
Ez a meglepetés ládám. Ugyanis hogy mi az a káposztaféle, fogalmam sincs. Majd kiderül. Lehet leveles kel, brokkoli vagy virágos brokkoli. Mellette kósza saláta.
Tépőkeverék. Ezt kicseréltem az ablakban lévő ládával, hogy jobban szemmel tarthassam, mert úgy érzem, hogy ha békén hagyja a hőhullám, lassan lehet majd enni.
Ennyit nő az újhagyma és a répa egy hét alatt. A hagyma majd kikerül a földbe ha kicsit nagyobb lesz. A répa meg teljesen kísérlet.
Ez itt cukorborsó lesz. De a zsenge hajtásokat is lehet salátaként enni, ha szeretitek a friss zöldborsós ízt. Kezd lassan kapaszkodni.
Amikor a spenót túl sűrűn kel. Hagyom őket még egy kicsit nőni, aztán szétszedem, hátha lesz belőle még valami.
Az áttelelt spenót. A napokban megtanultam, hogy amikor azok a hegyes, vékonyka levelek megjelennek, nem érdemes tovább a földben hagyni őket, mert megindulnak magba. Nos igen, az elmúlt pár nap nyári melege megviccelte őket. Ez egy nagyon szuper cserép volt, sok spenótot ettem róla.
Az áttelelt mángoldjaim is megindultak magba.
Pár hete vetett virágmagok. Vasrózsa, pillangóvirág, büdöske, napraforgók lesznek a kertben, azok tavaly is elég jól bírták.
Párizsi vásár répa. Nagyon jól kelt, úgyhogy majd lassan ritkítani kell. A párizsi vásár amúgy ideális a cserépben termesztéshez mert kb. retek méretű kerek gyökere nő, úgyhogy nem igényel mély helyet a növekedéshez.
Céklakeverék, egy hét alatt kicsíráztak. Mivel a házi komposztban van, akad némi betolakodó is, de semmi gond, amint kicsit nagyobbak lesznek a céklák, ki fogom gyomlálni.
Utoljára, de nem utolsó sorban: a mizuna. Van benne áttelelt és márciusban vetett is. Sajnos lassan itt is vége a szezonnak, mert a meleget már nem nagyon bírják.
Ha minden jól megy, idén lesz rendszeres kerti bejegyzés, nézzetek majd vissza, iratkozzatok fel
facebookra, meg a többi ;)
PDF
