2010. július 31., szombat

Pasta alla puttanesca - VKF XXXVI.

4 gondolat
Jamie Oliver úgy nevezi ezt az ételt, hogy "rosszlányok tésztája", maradjunk ennél a magyarításnál :) Amikor sEdith meghirdette az aktuális Vigyázz Kész Főzz témáját, a Világjáró Fazekat, már tudtam, hogy valami olasz lesz a téma. Nem eszünk túl sok halat, ezt az ételt is most készítettem először - remek apropó volt a VKF -, viszont nagyon bejött.
A recept Jamie Oliver Jamie vacsorái című könyvéből van. Ez tőle a kedvenc könyvem, nagyon sok használható recept van benne, ami sajnos a többi könyvéről nem nagyon mondható el... Jamiere jellemző az angol-olasz fúziós konyha, mi is lehetne jobban illő a világjáró fazékhoz, mint ez? :)

Az étel nagyon gyorsan elkészül, de tényleg, mindent össze kell vágni hozzá előre és előkészíteni, mert itt nem játszik az, hogy majd menet közben összeszedem a dolgokat. Komolyan, gyakorlatilag a tészta főzési ideje alatt kész a mártás :)  Valószínűleg innen is ered a neve, mert a lányok munka után percek alatt összeállíthatták vacsorára...
Két dolgot fogok rajta változtatni, ha legközelebb készítem. Az első, hogy valami drágább tonhal konzervet veszek, mert ez már a kinyitáskor olyan volt, mint a macskakaja... Az ízével nem volt gond, de az állaga... Egyébként a Lidlben lehet kapni, ezüst színű dobozban.
A második, hogy egy kicsit több sűrített paradicsomot fogok bele tenni, mert nagyon finom lett tőle.



2010. július 29., csütörtök

Levendulás sárgabarackdzsem

3 gondolat
Most, hogy visszanéztem az elmúlt napok bejegyzéseit, frankón úgy néz ki, mintha csak édességen élnénk :) Fagyi, lekvár dzsem, süti hegyek... Pedig nincs így, nyugodjatok meg, csak hát hónap vége van, ilyenkor előkerül a játékpénz, azért meg sajnos nem adnak zöldséget meg gyümölcsöt a piacon, csak kész ebédet , azt meg csak nem fogom kiposztolni, hogy Laci bácsi  - ez egy másik Laci bácsi, a piacról - milyen finomat főzött ma :)

Bár ehhez kapcsolóan - mármint a játékpénzhez, nem Laci bácsihoz - volt egy tök jó élményem a kistescoban - ami nem olyan, mint a Tesco, mert szép és friss árujuk van, meg rend, tisztaság, stb., szóval ég és föld. Láttam kiragasztva, hogy itt bizony elfogadják a piros játékpénzt is. Jó, próbálkozzunk.
- Jó napot, tudok melegételutalvánnyal is fizetni?
- Ha van a kosárban pékáru vagy konzerv, akkor igen.
- Hátööö, az nincs.
- Akkor beüssek egy zsömlét? - széles mosoly kíséretében.
Úgyhogy beütötte a zsömlét, kifizethettem az egész számlát játékpénzzel, és visszaballagtam az egy zsömléért fizetés után - igazából nem akartam, mert nem eszünk zsömlét, de a pénztáros ragaszkodott hozzá, nehogy már megrövidítsenek engem 10 forinttal. Így is lehet... :)

Na, megint sikeresen elkanyarodtam a témától :) Szóval, megint dzsem jön, most épp istenifinomédesaprócska sárgabarackból. Limaránál tombol a sárgabarack befőzés és a levendulaláz, ez adta az ötletet, hogy a szerény mennyiségű barackomat - nem eszünk sok lekvárt, ennyi bőven elég - a levendulás cukrommal házasítom össze. Mit mondjak, remek lett a végeredmény, nem kizárt, hogy készítek még télire vagy akár ajándékba pár üveggel...


2010. július 28., szerda

Sárgabarackos pite

7 gondolat
Amikor megláttam a facebook-üzenőfalamon Limara barackos pitéjét, már gondoltam, hogy hm, ezt meg kellene csinálnom. Aztán ahogy munkában voltam, megfogalmazódott bennem, hogy ezt aznap meg fogom csinálni, mert kell egy kis napsütés ebbe a nagy szürkeségbe. Bár menet közben derült ki, hogy a mandulapehely amiről azt gondoltam, hogy van, valójában nincs, csodás süti született. Az sem elhanyagolható tény, hogy az új Szolga - Bosch, ami többeknek is van - szinte  pillanatok alatt összedolgozta nekem az egészet :)
Nagyon finom lett, minden ellenérzésem ellenére a citrom is remekül működik benne, valószínűleg még párszor szerepelni fog a menün, esetleg más gyümölcsökkel is.


2010. július 27., kedd

Triplacsokis keksz

0 gondolat
Elég sokszor járok mostanában a Boráros téri McCaféba. Egyrészt útba esik - pont a HÉV mellett van -, másrészt a nagy melegben bizony megengedek magamnak hetente egyszer egy frappét. Ez utóbbit is érdemes kipróbálni, még a híresen kávéutáló Balázs is szereti, de most nem erről szeretnék írni.
Vannak kedvenc sütijeink is, amiket bár nem ilyen rendszeresen, de néha, egy-egy nehezebb nap után szívesen eszünk. Ilyenek a málnás illetve a karamellás sajttorta, az almás pite és a triplacsokis keksz. 
Nemrég beszereztem egy cookiejar-t, amolyan magas üveg tárolót aromazáró tetővel. A "mivel töltsük meg?" kérdésre pedig adódott a válasz: triplacsokis keksszel, természetesen :)
Az eredetihez képest kekszek méretét kicsit csökkentettem, hogy beleférjenek a tartójukba, és egy teljesen egyszerű csokis süti receptet dolgoztam át a szánk íze szerint. Itt jöhetne az a rész a Jóbarátokból, amikor több tucat tepsinyi sütit süt Monica, hogy rájöjjön a tökéletes chocolate chip cookie titkára, én azonban nem voltam ennyire elszánt, az első adag sütivel is megelégedtem. Nem mondom, hogy nem lehetne még csiszolni rajta, de meg kell mondjam, nagyon finom lett, a tartóban sokáig eltartható - lenne, ha nem fogyna el pár nap alatt az utolsó morzsáig...


2010. július 26., hétfő

Vaníliás nektarindzsem

10 gondolat
Nem vagyunk nagy lekvárfogyasztók, én szinte csak péksütikhez meg palacsintához eszem, így aztán egy nagyobb üveg baromi lassan fogy el. Ezért idén úgy döntöttem, hogy sokfélét fogok főzni, viszont egy-egy fajtából csak keveset, és minél kisebb üvegekbe fogom tölteni. A Dawtona  sűrített paradicsom üvegét például remekül újra lehet hasznosítani. A nektarindzsemet nagyon szeretem, sokkal jobban, mint a sárgabarackot, így aztán, amikor találtam pár nyomibb szemet hűtőtakarításkor, tudtam, hogy dzsemet fogok belőle főzni. Tettem bele egy kis vaníliát is, mert az mindennek jót tesz :)
6 db közepes méretű nektarint meghámoztam és nagyobb darabokra vágtam, összekevertem 20 dkg cukorral és adtam hozzá egy zacskó 3:1-es dzsemfixet. Lehetne dzsemfix nélkül is csinálni, akkor annyi cukor kell, amennyi a gyümölcs, de nekem az már túl édes lenne. Ehhez a keverékhez megy a vanília kikapart belseje - a hüvely pedig cukorba, vaníliás cukornak -, jól összekevertem. Fél óra állás alatt sok levet eresztett, összenyomkodtam és felfőztem. Hagytam lobogva forrni kb. 5 percig, majd ment a tiszta üvegekbe. Ebből a mennyiségből 5 kis üvegnyi lett.

2010. július 25., vasárnap

Szederdzsem

8 gondolat
A szeder nem a kedvenc gyümölcsöm, viszont lekvárnak nagyon finom :) Murphy meglepett legutóbb egy pár kis üveggel. Mindig is szerettem volna ilyen kis üvegeket, amikbe pont egy adag lekvár fér, most már legalább tudom, hogy hol tudom beszerezni :) Dawtona márkájú sűrített paradicsom, kb. 80 ml-es egy üveg, 70 g-os kiszerelésű.
Vissza a lekvárhoz. Szóval, van otthon két elég nagy szederbokrunk, azokat dézsmáltam meg egy kicsit.  Kb. 30 dkg szederhez adtam 10 dkg cukrot és fél zacskó 3:1-es dzsemfixet. Hagytam fél órát állni, szétnyomkodtam, aztán pedig felfőztem, hagytam lobogva forrni 3 percig, és ment a tiszta üvegekbe. Ebből a mennyiségből 4 ilyen kis üveg lett. Egy-egy üveg pont elég egy palacsintázáshoz :)

2010. július 24., szombat

Kéksajtos csirkeragu

10 gondolat
Lehetne sima sajtszószos csirke is, de most vágytunk valami extra ízre. Ez az extra íz pedig nem más volt, mint a kéksajt. A kéksajt is egy olyan alapanyag, ami szélsőséges indulatokat vált ki az emberből.  Gyerekként biztosan meg nem ettem volna, semmi pénzért. Viszont azóta felnőttem, és barátkozunk. 
Mit mondjak, húzós. Amikor kinyitod a csomagolást és orrba vág az "illat"... Mondjuk, hogy kellene egy 18-as karika a csomagolásra :) Az íze viszont, hát az valami isteni finom.
Elég gyorsan elkészül, nem kell vele órákig fűteni a konyhát. Köretnek most tésztát használtam - Lidlben lőttem olasz heteken -, de rizzsel is nagyon jó. 

2010. július 23., péntek

Tejszínes hagymakrémleves

10 gondolat


Ez sem egy tipikus nyári leves, de ha ezt kívánja a család, akkor ezt kapják :) Most épp főzőhagymát használtam hozzá, ebben sokkal több a nedvesség, mint a normál vöröshagymában, kicsit kevésbé erős az íze, a tejszínnel együtt pedig egészen kellemes az íze, még így 40 fokban is... Füstölt sajtos bagettet pirítottam mellé.


2010. július 22., csütörtök

Első körös nyaralás vége...

3 gondolat
Az a jó abban, ha az ember "iskolában" dolgozik, hogy nyáron szabályosan elzavarják nyaralni, hogy ne iskolaidőben vegye ki a szabadságát. Úgyhogy majdnem egy hétig otthon dekkoltam a szüleimnél Falun, és most ezzel a hatalmas rakománnyal indulok vissza Budapestre...
Viszonyítási alapként az a kosár egy ruháskosár, amit a vásárban vettem :)

2010. július 21., szerda

Joghurtos málna fagylalt

12 gondolat

Hát, gombócolásban nem vagyok valami ügyes. Hiányzik a kedvenc fagyis kanalam :(  Szóval, bocsi, a kép nem teljesen jó, viszont a fodrocskák miatt meg mégis tetszik. Na, mindegy, maradjunk ennél a képnél. Valahogy bármikor kinyitom anyuéknál a fagyasztót, mindig találok benne legalább egy doboz málnát... Most is, amikor először betettem a fagyigép tartályát, megint találtam két dobozzal, úgyhogy kézenfekvő volt, hogy valamikor a málnafagyi is sorra kerül a héten.
Szeretem a joghurt alapú gyümölcsfagyikat, szerintem a málnához kifejezetten jól megy a savanykás joghurtíz. Én benne szoktam hagyni a magokat, engem nem zavar, sőt, legalább látszik, hogy gyümölcsből van :) Nagyon málnás fagyi lett a végeredmény, bárcsak ilyesmit kapnék a fagyizókban is málnafagyi címszó alatt...


2010. július 20., kedd

Nagyoncsokis fagylalt

7 gondolat


Tegnap volt a vanília, akkor most jöjjön a "párja", az alap csokifagyi. Sőt, nagyon csokis.  Én nem vagyok túl édesszájú - akkor sem, ha azt hiszik rólam -, inkább a sós dolgokkal vagyok barátságban, a csokiból pedig szinte csak az étcsokit eszem. Éppen ezért ez a fagyi nem édes, hanem keserű, pont olyan, ahogy szeretem. Ha ti inkább édes szájúak vagytok, akkor a csoki felét cseréljétek le tejcsokira. :)
A recept Mohától van, állítólag fagyigép se kell hozzá, mert simán a hűtőbe rakva sem fagy kristályosra, én viszont fagyigépben készítettem el. 



2010. július 19., hétfő

Vaníliafagylalt

6 gondolat
Minden főzött fagylalt ősanyját készítettem el a hétvégén: a vaníliát. Szepykének köszönhetően folyamatos a vanília ellátásom, sőt, kicsit több is van, mint amivel elbírok. Viszont jó cserealap, például, ha fagyigépet kell kölcsönkérni. :) Ugyanis anyukámnak nincs, nem is használná, nekem meg nem volt kedvem hurcolászni a vonaton.
Szóval, a vanília fagyi. Én nagyon szeretem, főleg, ha jól van elkészítve. Az például nagyon fontos, hogy igazi vanília legyen benne, ne csak valami műanyag, amitől "vanília ízű" lesz. Persze, ez a bolti vanília árak mellett luxusnak tűnik - ott ugye egy összaaszott kóró kerül 400-600 forintba -, viszont ezzel a lehetőséggel, hogy együtt rendelhetünk, kb. 100 forintra jön ki egy szál. Így már nem is olyan drága, ugye? :)
A másik, ami szerintem fontos, az a zsíros tej, ettől lesz igazán krémes a fagylalt. Ha diétázol, egyél egy gombóccal kevesebbet, de szerintem a tejen nem érdemes szórakozni. Nyilván a házi tej lenne az igazi, de szerintem a zsíros bolti tejek is tökéletesen megfelelnek a célnak. Végül is nem parkolhat mindenkinek egy tehén az ablaka alatt :)
Ha pedig már megvan az alap vaníliafagyi recept - én Szepykétől szereztem meg, bár egy picit kevesebb cukrot használtam, mint ő -, akkor azt kis átalakításokkal millióféleképpen lehet variálni. 
Vaníliafagyira fel!




2010. július 18., vasárnap

Párizsi vásár

5 gondolat
Nem, nem jártam Párizsban, sajnos. Viszont felszedhettem végre a répákat is a kertből, a "párizsi vásár" pedig ennek a fajtának a neve. Aprócska és kerek gumója nő, formára és nagyságra olyan mint egy hónapos retek. Nagyon édes, a mulatságos formája miatt pedig salátákba kiváló :)
Aki esetleg kedvet kapna: a gyártó a Budapesti Kertimag Zrt, Delikát sorozat. Én a METRO-ban vettem, tavasszal.

2010. július 17., szombat

Tökfőzelék

5 gondolat
Éljen éljen, beértek az első tökök a szüleim kertjében. Anyukámmal úgy döntöttünk, hogy leszedünk kettőt és főzeléket csinálunk belőle. Azt kell mondjam, hogy nyami :)
Meg kell mondjam, menzás koromban (ovi + általános iskola alsó), semmi pénzért meg nem ettem volna a tökfőzeléket. Ha az volt, akkor mindig csak annyit ettem belőle, amennyit muszáj volt: ami ráragadt a fasírt aljára :) Pár éve viszont, láss csodát, hogy változik az ember ízlése, kifejezetten megkívántam. Azóta elég gyakran csinálunk, jobbára fagyasztottból, de amikor friss tök is van, hát az valami összehasonlíthatatlanul finom.
Egyetlen kis dolog van, ami zavaró ebben: a reszelés. A felhámom egy része valahogy mindig ott marad... Szerencsére most megúsztuk véráldozat nélkül.
Ha a reszelés megvan, akkor viszont tényleg pár perc alatt elkészül.


2010. július 16., péntek

Töki pompos

8 gondolat
Én meg a pompos nem vagyunk barátok. Na, nem mintha bajom lenne az ízével, sőt, nagyon szeretem. Viszont az elkészítése... ahhoz nekem van egy Isten áldotta tehetségtelenségem. Első találkozásom a pompossal egy nemzetiségi est kapcsán történt, úgy 17 éves koromban. Akkoriban a faluban pár havonta rendeztünk egy-egy nemzetiségi estet, ahol meg lehetett ismerkedni más népek kultúrájával, volt vetítés, táncház és természetesen kóstoló.
A recepteket kiosztottuk egymás között, és mindenki készített valamit. Nekünk az egyik ilyen esten a pompos jutott. Pompos. Hm, mi a csuda lehet az a pompos? Fogalmunk sem volt. Követtük a receptet, betettük a kenyérsütő üstjébe keleszteni. Kis idő múval Zsuzsi barátnőm felsikoltott: folyik!!! Kikelt... Át egy tálba, tovább kelesztjük, semmi gond. "Rugalmas tészta", ez volt a kulcsszó. Nos, a miénk annyira rugalmas lett, hogy hiába húzgáltuk ki a tepsi szélére, csak hosszas rábeszélés árán volt hajlandó ott maradni. Finom lett, viszont megegyeztünk benne, hogy na, ezt a receptet, ha lehet, akkor jól eldugjuk a szekrény mélyére...

Le lehet barlanglakózni, de én csak tavaly találkoztam újra a pompossal, pontosabban a "töki pompossal", de azóta nem voltam olyan fesztiválon, búcsúban, karácsonyi vásárban(!), ahol ne futottunk volna össze. Hát, előjött újra a kedv, hogy - természetesen a hőségriadó közepén -, újra mepróbálkozzam a pompos elkészítésével. A receptet ezúttal a NO SALTY oldalról vettem. 
Papíron pofon egyszerű a dolog: tésztát gyúrunk, kelesztjük, kinyomkodjuk a tepsiben, majd megkenjük, megszórjuk, megsütjük, kész. Én meg a pompos nem vagyunk barátok... Kenyérsütőbe be. Kikelt... Ragadt... Összeugrott... De végül mégiscsak legyőztem, és nagyon finom lett, ismét. 

Vajon bennem van a hiba, vagy a receptben? Fogok én még valaha kisujjból kirázni egy töki pompost?

2010. július 15., csütörtök

Töltött paprika

19 gondolat

Jó, igazából kicsit megtévesztő az elnevezés, mert ugye a képen sehol egy fia paprika.A megoldás egyszerű, ugyanis mi nem szeretjük a főtt paprikát, van valami olyan megmagyarázhatatlanul gusztustalan állaga, hogy mindenki ügyesen kikotorja a tányér szélére. Az íze viszont kell, mert anélkül nem olyan finom a végeredmény. Kompromisszum: néhányat megtöltünk, a többi pedig pucéran kerül a főzővízbe, majd pedig a mártásba. 

A mostani töltött paprikát anyukám készítette - igen, csalok. Van egy elég jellemző rituálénk, amit már lassan hét éve mindig eljátsszunk. Valamikor a héten én kitalálom, hogy haza akarok menni. Ez jellemzően most már a hét eleje-közepe felé esik, nem úgy mint pár éve, amikor rendszeresen azzal hívtam fel aput, hogy
"- Be tudsz jönni értem Szegedre?
- Azt hiszem igen, mikor érkezel?
- Hátőőő, már itt vagyok."

Szóval, telefon anyunak, megyek haza hétvégén. Szuper, örülünk, Vincent. Jön a következő kör, miszerint "mit főzzek?" Erre a válasz általában úgy alakul, hogy "fogalmam sincs" - tényleg nincs, hét közben is elég nagy fejtörést okoz ez nekem, főleg mostanában -, illetve, hogy "mannát". A manna egy megfoghatatlan dolog, kb. a mindegy-csak-finom-legyen kifejezéssel egyenértékű. 
Ennyi bevezető után ugye nem meglepő, ha azt mondom, hogy amikor elhangzott a "mit főzzek?" kérdés és én rávágtam, hogy töltött paprikát, anyukám a meglepetéstől szóhoz sem jutott. Kis gondolkodás után azért megérkezett az ACK :)

Nem tipikus nyári étel, legalábbis nálunk, amit kicsit furcsállok is, hiszem a TV a.k.a. tölteni való paprikának mostanában van/lesz szezonja. Minden esetre egy szép szelet fehér kenyérrel tunkolva a szaftot... Na, az isteni...


2010. július 11., vasárnap

Pimp my pizza

2 gondolat


Balázs találta nekem. Nagyon komoly a végén a szakács :)

2010. július 9., péntek

Én kérek elnézést...

2 gondolat

Ötletszegénység ellen

2 gondolat

Mint említettem, alkotói válságom van, és mit csinál egy igazi nő, ha rossz kedve van? Vásárol :) Már régóta szemezgetem amazonon Julia Child szakácskönyvével - nincsenek olyan illúzióim, hogy megjelenik magyarul... -, de elég drágának találtam. Most meg, hogy topon a dollárárfolyam, pláne jegelem a rendelést.
Viszont a Libri nagyon ajánlgatja nekem a Könyvkeresőt, szóval, gondoltam mit veszíthetek, bedobom a könyvet, legfeljebb adnak egy olyan árat, amin nem kell. Vártam, nem történt semmi, csak kapok időnként egy emailt, hogy "még keressük". Keressék csak, gondoltam, ráér. 
Ma azonban kattingattam a Könyvkeresőben, egy másik könyvre keresve, és hirtelen ott volt! Mastering the Art of French Cooking, internetes ára 4259 ft. Erre még rájön a törzsvásárlói kedvezmény, és megint csak ott vagyok, hogy inkább megrendelem innen, mert amazonról se lenne olcsóbb - postaköltség egy vagyon... -, személyesen át tudom venni, szóval boldogság.
Ha megjön, majd főzök is belőle valamit. :)

A képet a Libritől vettem kölcsön.

Feketecseresznye fagylalt

13 gondolat
Itt vagyok újra, átfestettem ma a blog fejlécét egy igazi nyári darabra, lassan csak haladok én is a korral :) De ha már új fejléc, fagyival, akkor itt a recept is. Ha majd lesznek "rendes" receptjeim, jönnek azok is.
Rendszeresen járok piacra, úgyhogy bőven van friss zöldség és gyümölcs ellátmányom. Most épp a fekete cseresznyébe vagyok belehabarodva, nyakig. Olyan gyönyörű színe van, hogy szabályosan lilára festi az ember kezét evés közben.
Most végre sikerült egy kisebb mennyiséggel eljutni hazáig is, szóval gondoltam készítek belőle valami finomat. Ilyen melegben mi másra vágyna az ember, mint egy fagyira? A Lidlben különben is akciós volt a héten a mascarpone...


2010. július 8., csütörtök

Itt van újra, megérkezett...

12 gondolat
Nem, még mindig nem recept, bocs :) Íme a kis dundi vaníliáim, amikre Szepyke segítségével tettem szert. Olyan illat van a lakásban, hogy az leírhatatlan...

2010. július 7., szerda

7 gondolat
Nyugalom, nem tűntem el, csak némi alkotói válságom van. Igen, így nyár közepén, biztosan az időjárás teszi... Enni viszont szoktam, többnyire normálisan, mostanában például ilyen gyönyörű fekete cseresznyét...
Most kicsit ez a kép lesz itt felül, aztán ha majd jön az ihlet - egy nap, egy hét, egy hónap múlva ... -, akkor jövök recepttel is. Jók legyetek :)

2010. július 3., szombat

Egy tök, két tök...

9 gondolat
Már megint kertészkedés, ha nagyon unjátok, akkor lapozzatok tovább, holnap hozok receptet is, ígérem. Jártam otthon a hétvégén :) Bevallom, apukám kicsit rám ijesztett két hete, amikor is felhívott, hogy "dió nagyságú jég van, lecsupálta a kertet". Elképzeltem, ahogy a derékig érő tök, patiszon és cukkini példányokból semmi sem maradt, a kelbimbóm és a céklám mind kidőlt, és a nehezen meginduló pár fűszernövényem is megadta magát. Aztán, amikor hazajöttem, megnyugodtam. Látszik ugyan a leveleken jó pár lyuk, de azóta növesztettek új leveleket is :)



2010. július 1., csütörtök

Csirkemell rókagombás szószban

7 gondolat
A címhez még jár a kiegészítés, miszerint: Julia Child nyomában járva. Sajnos - még - nincs meg a könyve, úgyhogy a receptet a Netről halásztam, egész konkrétan INNEN. Az ötlet onnan jött, hogy már ötszázszor láttam kb. a Julie és Julia című filmet, nagy kedvencem lett, el kell mondjam. Olyan kis derűs, aranyos, tudjuk, hogy jó lesz a vége, szóval bármikor jó megnézni :) És hogy még főznek is benne, az külön pluszpont. Van egy rész benne, a vajajnározásnál, amikor Julie gombás csirkét csinál, hát, nekem ott annyira folyt a nyálam, hogy konkrétan úgy éreztem, hogy mindjárt megnyalom a monitort... Meg is jegyzem mindig annál a résznél, hogy na, majd EZT, ÉN, HAMAROSAN...
A végső lökést az adta meg, hogy láttam Maimoninál azt a bizonyos Cobb salátát - amit majd persze én is el fogok készíteni valamikor, hamarosan -, eszembe jutott a film, a piacon járkálva pedig találtam gyönyörű rókagombát.
A szósz annyira finom, selymes és tökéletes, hogy simán elkanalaznám magában is, és baromira nem érdekel, hogy mennyi kalória van benne - saccra 4 millió -, mert egyszerűen tökéletes.
Annyiban eltértem Julia eredeti receptjétől, hogy én rókagombát használtam hozzá, és az öntöttvas sütőedényemben készítettem az egészet. Mennyei mennyei mennyei... Próbáljátok ki minél többen!


LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin