2010. szeptember 29., szerda

Ízek, imák, szerelmek

7 gondolat

Most komolyan, mit gondoltam én? Azt, hogy egy ILYEN címmel megáldott könyvnek ellen tudok állni? Ugyanmár... Az első kiadást még csak kerülgettem, best-sellert nem veszünk alapon, de amikor ebben a hónapban bekerült a Libri 1+1 akciójába, hát, megtörtem.
Eredetileg úgy gondoltam, hogy befejezem a Sookie Stackhouse sorozatot - még két könyv van hátra -, és majd utána valamikor elolvasom. Aztán hazafelé fogtam, és beleolvastam, hogy mit is jelent az EAT, PRAY, LOVE. Kész, ott elkapott, csak arra figyeltem fel, hogy a HÉV megáll a végállomáson, pedig én az előző megállónál akartam leszállni...
Elisabeth Gilbert nagyon úgy ír, ahogyan azt szeretem. Könnyeden, 108 fejezetben 1-1 gondolat köré csoportosítva a mondanivalóját. Külön megdicsérném a fordítót, Balázs Laurát, mert régen olvastam ennyire jó fordítást. Liz saját történetét írja meg, hogy hogyan találja meg a boldogságot a válása után a 3 I-n: Itálián, Indián és Indonézián át. A története nagyon megérintett, szerintem aki egy kicsit is vágyik a boldogságra, azt szintén megfogja majd. Az Itáliai résznél híztam 5 kilót - Liz 11-et, de ő evett is -, Indiában visszataláltam a meditációhoz, Indonéziában pedig... nos, megtanultam a májamban mosolyogni :)

Remek könyv, csillagos ötös :))
A kép ismét a Libritől van.

2010. szeptember 24., péntek

Nutellás-körtés muffin

5 gondolat
Annyira el vagyok maradva magammal, hogy elképesztő. Bocsánat, aki írt nekem emailt, annak igyekszem válaszolni, amint összeszedem magam. Először is köszönöm szépen Ildynek a díjat, bár egyszer már megkaptam, ez semmit nem von le az értékéből :) 
Másodszor ígérem, jön a fotós dolog folytatása, kis türelmet még.
Harmadszor pedig vissza a bloghoz, itt az ősz, lassan megérkeznek a színei is, meg a meleg napsugarak. Tele vagyunk roskadásig gyümölccsel, lassan jön a sütőtök meg a narancs is, de már most illene jobbnál jobb recepteket produkálni. Az első, amit már a körtés muffinnál említettem, az a bizonyos nutellás muffin. Nos, jelentem, sikerült beszereznem a nutellát, sőt, sikerült megmenteni belőle annyit, amennyi a muffinhoz kellett. 


2010. szeptember 18., szombat

Baconbe rejtett gomba - VKF XXXVII.

8 gondolat
Honnan tudod, hogy mérges egy gomba? Ugrál a kalapján...

Ezzel a borzalmasan szakállas viccel ágyaznék meg a pofátlanul egyszerű pályázatomnak, amit az Alíz által kiírt soros VKF fordulóra neveznék. Szóval, fogjuk a csiperkét, óvatosan kibányásszuk a tönkjét, majd megtöltjük valami közepesen kemény sajttal, megszórjuk majorannával, sózzuk - de csak picit -, és körbetekerjük egy vékonyra vágott szelet baconnel. 
A kis csomagokat tepsibe ültetjük, majd 180 fokon addig sütjük, amíg a bacon ropogós nem lesz.

2010. szeptember 17., péntek

Törökmogyorós-narancsos keksz

5 gondolat

Na, itt van az a bizonyos keksz, amiről már szó volt pár szó erejéig Facebook-on. Végül nem sikerült annyira rosszul, mint ahogy sütés után gondoltam, de azért nem vagyok elégedett. Akinek jó a sütője, nyugodtan vágjon bele, de én ezzel a kis butámmal nem fogok megint nekiállni, az fix.
A receptet Ildy blogján találtam - neki sem volt vele szerencséje -, gondoltam finom lehet, úgyhogy kipróbáltam. Az ízre nincs panasz, bár szerintem nyugodtan bele lehetne tenni akár két narancs héját is. 


2010. szeptember 16., csütörtök

Csirkés-kókuszos indiai curry

9 gondolat
Pár hete volt akkora szerencsém, hogy épp elcsíptem a Szakácskönyvtáron az eladó szakácskönyveket, és megszereztem Rachel Allen Home Cooking című könyvét. Bírom a csajt, bár csak párszor láttam a műsorát , amikor otthon voltam - igen, olyan kőkorszaki körülmények között albérlek, hogy nincs kábleltv-nk :P -, a könyvre pedig nagyon fájt a fogam. 
Átlapoztam, hát, mit mondjak, csak a receptek és a kivitelezés alapján azt kell mondjam, hogy nagyon jó esélye van, hogy letaszítsa a Jamie vacsoráit a "Kedvenc szakácskönyveim" lista első helyéről. Pöttyös, csíkos, pasztell színű, fejezetekre van osztva, reggeli, ebéd, vacsora, vasárnapi ebéd, és hasonlóak szerint, alap, de nagyon hasznos receptekkel van tele.
Elsőre egy indiai receptet választottam a "vacsora" részből. Pár dolgot kénytelen voltam lecserélni a receptben, a helyzet adta lehetőségek miatt, de szerintem a jellege ettől nem változott meg az ételnek. Meglepő, de még nekem se volt csípős, inkább kellemesen átmelegítő. Hideg téli estéken még jól jöhet :)

A fehér rózsa / A janicsárok végnapjai

0 gondolat
"Szeptember közepén nyíló tulipánokat látni valóban nem mindennapi dolog. Amin a leghíresebb kertészek oly soká hasztalan törték fejeiket, végre sikerült a kapudán basának rájönni.
Mint idézheti elő a mesterséges tavaszt ősz derekán, s rászedni a tulipánhagymákat, hogy májusnak nézzék a szeptembert s akkor kezdjenek el virágozni?
Elébb saját melegágyat készítettetett, melybe legtáplálóbb föld, amit Libánon hegyei között évezreden át egymásra hullott cédrusfák leveliből támadt, az antilopék ganaja, mely oly hevítő és növényélesztő, hogy ahol elhull a sivatagban a sívó homok között apró oázocskák támadnak körülötte, virággal és zöld fűvel benőve, - égett és porrá tört fekete márvány, melyet csak a Holdhegyek (Aegyptus) között találni, kevertetett össze, amiből egy puha, porhanyó, mégis nedves melegágy támadt, s ebbe ültette el a kapudán basa a tulipánhagymákat a tavaszi elvirágzás után, mind saját kezével mutatóujját beledugva s morzsánként hintve rá a földet.
Ekkor havat hozatott a Kaukázushegy tetőirőlm ahol az nyáron át is áll, egész hajókkal a Fekete-tengeren keresztül, s hóval takargatá be az elültetett tulipánokat, s ha az olvadt, ismét új havat tett rá; ilyenformán a megcsalatott tulipán azt hitte, hogy most tél van, s amint azután augusztus végével egészen hagyták rajta olvadni a havat, azt képzelte, hogy itt a tavasz, s kidugta az átnedvesült, átmelegült ágyból sárgás-zöld csíráját."

Az ilyen leírások miatt érdemes Jókait olvasni :)

2010. szeptember 15., szerda

Körtés muffin

13 gondolat

Körtés fejléchez körtés muffin dukál. A körte nyaralásból van, szóval bőven ideje volt felhasználni, mert már kezdett sajnos foltos lenni. Eredetileg egy nutellás-körtés muffinra készültem, de sajnos amikor össze akartam szedni a hozzávalókat, akkor vettem észre, hogy mindkét mogyorókrémes üvegünk alján maximum egy-egy teáskanálnyi adag tartózkodik. Hogy miért van két majdnem teljesen üres mogyorókrémünk, az már más lapra tartozik. :) Hát, ez bizony nem volt elég, úgyhogy módosítani kellett a terven.
Ez a muffin is a kedves kis muffinbibliámból származik, ami A legfinomabb muffinok receptjei címet viseli. Komolyan, ez a könyv lassan kivívja a legtöbbet forgatott szakácskönyvem címet :) Sőt, lassan gondolkodom, hogy megérdemelne egy külön címkét.
A muffint jobb, ha hagyod teljesen kihűlni, este készült és másnap reggel lett igazán finom.

2010. szeptember 14., kedd

Baciűző semmiség...

7 gondolat
Letámadtak a bacik, megindították a teljes offenzívát, úgyhogy nincs se túl sok kedvem, se túl sok erőm főzni. Úgyhogy, megint sütőzacskós ebéd. Csirke felsőcomb, citromsó, rozmaring, bors és fokhagymagerezdek. A zsák szája bekötve, zsák megszurkálva, 180 fokon kb. 40 perc alatt sült meg.  Mellé curry-s rizs. Mennyei :)

2010. szeptember 13., hétfő

Lila

5 gondolat

Fehér háttér előtt biztosan szebben kijönne a színe, de azt hiszem így is elég tetszetős. És aki azt mondja, hogy az orchidea nem szeret az ablakban lenni, annak üzenem, hogy az enyémek nagy durcásságukban virágzanak :)

2010. szeptember 11., szombat

Nektarinos kelt lepény

8 gondolat
Egy ideig le kell állnom a könyvesboltba járással, mert otthagyom náluk a fél fizetésem :) Viszont hogy most jól bebizonyítsam, hogy milyen jó befektetés egy n+1-edik szakácskönyv beszerzése, már sütöttem is az egyikből egy lepényt. Eredetileg szilvás volt a terv, de aztán rájöttem, hogy bizony váltani kell, mert a szilvák... hát, maradjunk annyiban, hogy pálinkát még főzhetnék belőlük.
A könyv, amiről most szó van A legfinomabb sütemények címet viseli, és ha a többi is ilyen finom, akkor bizony megérdemli a nevét. Az eredménytől el vagyok ragadtatva, holnap szerzek szilvát, mert ezt bizony visszatapsolom.

2010. szeptember 10., péntek

Fényképezzünk együtt I. - A fényképezőgép, az ISO, a záridő és a fehéregyensúly

12 gondolat

Felmerült többször is mostanában, hogy hogyan is van ez, hogy egyre jobb képek születnek itt a blogon. Jelentem, nem lopom őket, hanem tanulok :) Magamtól, könyvekből, interneten összevadászott cikkekből és a páromtól, Balázstól, aki sokkal tapasztaltabb fotó (és webszerkesztés) témában, mint én. :) Gondoltam, írok egy kis sorozatot arról, hogy miket tanultam ez alatt a másfél év alatt a fotózásról, a gépekről, a felszerelésről, megosztanék pár trükköt azokkal, akik hozzám hasonlóan hobbiból és a saját örömükre fotóznak. A profikat megkérem, hogy ha nagy hülyeséget írnék, javítsanak ki nyugodtan, de ne döngöljenek a földbe, mert még egyszer hangsúlyozom, hobbiból, a saját örömömre készítem a képeket, nem pedig magazinoknak vagy a szakmának. :)

Egy ideig egy tök egyszerű Nikon Coolpix 5200-as kompakt géppel fotóztam, azzal is születtek egészen szép képek, szóval nem mondanám, hogy minden a gépen múlik. ITT, ITT és ITT is olyan képek vannak, amiket ezzel a kis zsebmasinával követtem el.

Ezután váltottam egy bridge/ultrazoom gépre. A Canon Powershot S2 jogilag és erkölcsileg Balázs tulajdona, de azért garázdálkodhattam vele, amíg rájöttem, hogy akarok-e jobb gépet. Ez annyiban jelentett előrelépést a kompakthoz képest, hogy sokkal több mindent lehet rajta állítani. Egy ideig ezzel el is voltam, de már nagyon vágytam egy saját gépre.

Ekkor vettem meg a Nikon D60-asomat, teljesen alap 18-55-ös kitobjektívvel, a legtöbb fotó ezzel készült, változó beállítások mellett. Pár napja vettem hozzá egy 35/F1.8-as fix objektívet, most ezzel kísérletezem, de a tapasztalatokat inkább a kitobimról írnám le, tavaly június óta gyakorlatilag csak azzal fotózom. Nekem ez a gép több, mint elég, a bridgenél annyival okosabb, hogy lehet hozzá venni mindenféle objektíveket, ami éppen kell. Ételfotózáshoz a fix objektíveket ajánlják - ezért is ruháztam be egyre -, de szerintem a kitobival is meg lehet tanulni mindent, ami kell.

Adódik a kérdés, ha épp gépvásárlás előtt álltok, milyet is vegyetek? A kompaktot nem ajánlom, mert bár a fenti példa is mutatja, hogy lehet vele szép képeket csinálni, de mégsem az igazi. A bridge gépek közül olyan 50 ezer forint körül már lehet olyat találni, ami bőven megfelel a célnak - ugye itt most az a cél, hogy a blogra készítsünk képeket -, minél több mindent minél szélesebb skálán lehet állítani, annál jobb. Aki komolyan akar foglalkozni a fotózással, annak a tükörreflexes gépeket ajánlom a figyelmébe, ennél a kategóriánál a belépő szintű vázak 100 ezer forint körül mozognak, erre kell még ugye legalább egy objektív. Az objektívek ára elég sok mindentől függ, milyen tartományban állítható a blende méret, mekkora a látószög, milyen benne a zoom, van-e benne autofókusz (AF), stb. Annak, aki olyan vakegér, mint én, ajánlom, hogy olyat válasszon, ami támogatja - vagy vázból vagy objektívből - az AF használatát, mert elég kellemetlen tud lenni, ha a manuálisan beállított fókuszt rajtam kívül senki nem látja élesnek :)

Nos, tegyük fel, hogy mindenki megvette az igényeinek és pénztárcájának megfelelő gépet. Tegyük fel, hogy a következő három dolog állítható: ISO, a záridő és fehéregyensúly. Ha egy fokkal ügyesebb a gépünk, akkor pedig tudjuk szabályozni a blendét is. Nézzük, mint jelentenek ezek a varázsszavak, emberi nyelven :)

ISO-érték 
Akinek volt régi, analóg gépe, az biztosan találkozott még filmekkel, amiken öles betűkkel szerepelt, hogy ISO 100, ISO 200, stb. Az ISO azt fejezte ki, mekkora a "fényérzékenysége" a filmnek, vagyis, hogy mennyire kell "világosnak" lennie, hogy működjön. Minél érzékenyebb a film - minél nagyobb az ISO érték -, annál részletesebb képek születnek ugyanolyan fényviszonyok mellett. Na, jó, mindez csodás, de mire jó ez a gyakorlatban? 
Tegyünk fel, hogy nem vagyunk olyan szerencsések, hogy mindig szikrázó napsütésben fotózunk. Nem is sötétben, de mondjuk egy panel konyhájában, ahol nem éppen ideálisak a fényviszonyok. Ha feljebb veszed az ISO értéket, több részlet látszik, viszont ha túl magasra veszed, akkor sajnos a zaj is több lesz. "Zizis" kép, ismerős? Én azzal szoktam próbálkozni, ha nem jók a fények, hogy mi az a legkisebb ISO, amivel már elfogadhatóan részletes a kép, de még nem zajos. Ha jók a fényviszonyok, akkor viszont a lehető legkisebbre veszem.

Záridő 
A záridő - sok gépen az EXP címszó alatt állítható -, nevéből következően azt jelenti, hogy meddig van nyitva a gép, amikor fényképezel vele. A másodperc párezredrésze is lehet - az enyémen a legkisebb 1/4000 -, de egészen fel lehet húzni, az én gépemen pl fél percig. Egyszerűbb gépekben ezt manuálisan nem tudod állítani, viszont szokott lenni záridő korrekció. Ha tovább van nyitva, akkor több fény jut be, tehát világosabb lesz a kép. Ha lejjebb veszed, kevesebb fény jut be, sötétebb lesz a kép. Fontos megjegyezni viszont, hogy amíg a rekesz nyitva, addig nem szabad megmozdítani a gépet, mert elmosódott lett a végeredmény. 
Ősszel és télen, amikor rövidek a napok, nagyon ügyesen lehet használni a meghosszított záridőt, viszont ehhez nem árt beszerezni egy állványt. Az állványról majd később lesz szó.
Elmozdult kép


Fehéregyensúly 
White balance avagy WB. Ez határozza meg, hogy milyen "színű" lesz a kép. A legtöbb gépen vannak előre beállított sémák: természetes fény, halogén izzó, hagyományos izzó, felhős, vaku, stb. Ha rosszul van beállítva, akkor kékes, sárgás, zöldes lesz a kép. Fontos, hogy ha nem természetest fényt használsz, akkor ne keverd a fénytípusokat! Ha olyan a géped, akkor lehet vele méretni egy fehéregyensúlyt, hogy azt használja. Nekem erre van egy kis fehér konyharuhám, oda szoktam tenni, ahol a téma van, úgy mérem be a fehéregyensúlyt, ez általában jó szokott lenni. Persze vannak olyan fényviszonyok, amivel sajnos nem tudok mit kezdeni...
Túlságosan este fotózott vanília fagyi, eltolódott fehéregyensúllyal

Blende
A blende beállításán a mélységélesség állítását kell érteni. De mi is ez a mélységélesség? Ez az érték határozza meg azt, hogy mekkora része lesz éles a képnek. Én kicsi értéken szoktam hagyni, mert akkor jobban kijön, hogy mit szeretnék fotózni, és szépen el lehet "mosni" a hátteret. Nekem olyan a gépem, hogy a fókuszpontot három helyre lehet tenni AF módban, a két szélre és középre. Ha mondjuk álló helyzetben előre teszem a fókuszt és kicsire állítom a mélységélességet, akkor lehet szépen elmosott képeket csinálni. Mint például ez a muffinos. 

Elsőre ennyi, a következő részben az eszközökről lesz szó, amiket a beállításokhoz használok.

Ha valami kérdés van, tegyétek fel nyugodtan, szívesen válaszolok, ahogy az tőlem telik :)

2010. szeptember 9., csütörtök

Őszköszöntő zöldségleves

10 gondolat
Az ősz a kedvenc évszakom. Na, nem ez a nyálkás-taknyos-szürkeség, ami most megjelent, hanem az igazi. Amikor minden a meleg színskála különböző árnyalataiban játszik, a citromsárgától a narancson és a rozsdán át a gesztenyebarnáig. Az emberek csípős reggelre ébrednek, de van valami melegség abban, ahogy a napsugarak szétszóródnak a járdán, átszűrődnek a fák levelein. Azokat a reggeleket, amikor már a kedvenc kötött pulóveredben mész dolgozni, és élvezed reggel, ahogy beleburkolózol a puha melegségbe. A szellőket, ahogy felkavarják az ezerszínű avart az erdőben. A pirosló almát, a körtét, a szilvát, a szőlőt, a diót, a sütőtököt... A boldogságot, hogy a nyáron növesztett kincseket most mind elraktározhatjuk. A szüretet. A vénasszonyok nyarát. A puha, csíkos, kötött sálat, amit október elején már a nyaka köré teker az ember. A forralt bor, a tea, amitől átmelegszünk egy csípősebb nap után. 

És a zöldségleves...

2010. szeptember 5., vasárnap

Club Dead - Holtak klubja

0 gondolat
Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, még két hét volt a TrueBlood harmadik évadának kezdetéig. Igen, jó régen volt már. Gondoltam megvárom a publikálással az évad végét, hogy egy jó kis összehasonlító posztot írhassak azoknak, akik esetleg a sorozat alapján fontolgatják, hogy el fogják olvasni Charlaine Harris történeteit. 
Aki a sorozatot keresi a könyvekben, el kell keserítsem: amíg az első két évad még nagyjából követi a könyvet, a harmadik már gyakorlatilag elszakad tőle. 
Aki viszont egy klassz detektívregényt keres, az megtalálta, amit keres. Sookie Stackhouse-t a Kemény Csajok Istennője oltalmazza, nem az a sikítozós rinyapina - bocs, nem jut eszembe jobb szó a sorozatbeli Sookiera -, szemrebbenés nélkül megvédi magát, ha arról van szó. Van egy kis gond ugyanis. Bill, a vámpír egy szó nélkül felszívódik, és senki nem tudja hol lehet. Nem ír, nem telefonál. Sookie pedig nem hagyja magát, addig jár a helyi vámpírseriff nyakára, amíg komolyan nem veszik. Kiderül, hogy Bill nyomai Mississippibe vezetnek, de ott véget is érnek. Sookie segítséget kap, egy igazán férfias vérfarkas, Alcide Herveaux személyében. Első útjuk a Holtak klubjába vezet, hátha Bill nyomára akadnak a vámpírcsatlósok gondolataiban. Nem is kell sokat keresniük, de Sookie nem is sejti mibe keveredik...
A vérét adja, és ölni is képes Bill kedvéért, de felmerül benne, hogy vajon érdemes-e olyas valakiért küzdeni, mint Bill?

Nekem ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az előző, sok dolog történik benne, bonyolódik a történet. Sookie pedig egyre inkább imádni való :)

A kép ezúttal is a Libritől van.

Kék csuporka

9 gondolat
Van egy új kávés csetrim, ez a kis csuporka. Van egy párja is, azon kicsit világosabb a máz, de ez már csak így van, ha kézműves termékeket kap az ember. Mert ez aztán tényleg kézműves, láttam is a kemencét, amiben készült :)

Csillát apukámon keresztül ismertem meg, apukám készített ugyanis neki pár bútort a lakásukba. Csilla félig svéd, félig magyar, a falunkban él. Keramikus. Nagyon ügyes, ami azt illeti, szerintem csodás dolgokat készít, már meg is egyeztünk abban, hogy készít nekem egy tortatálat is. Zöld lesz, virágos nyomatokkal, majd mutatom, ha készen lesz.

Szóval, mostantól hivatalosan is ez a kávés bögrém. A tesóját pedig majd beviszem magammal dolgozni. De hogy ne maradjatok recept nélkül, itt az új hivatalos kedvencem: 1 evőkanál mandulaszirup, 1 adag eszpresszó és 2 dl tej. Nekem találták fel :)



2010. szeptember 2., csütörtök

Zöld

10 gondolat
Megint takarítom a hűtőt, igen, ez van, ha az embernek ilyen pici mélyhűtője van :) Most épp az összes maradék spenótot pakoltam ki belőle. Főzeléket annyira nem szeretjük, viszont tésztán, na az már más történet...
Annyira finom lett, hogy szinte kihűlni sem volt ideje.

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin