2010. szeptember 9., csütörtök

Őszköszöntő zöldségleves

Az ősz a kedvenc évszakom. Na, nem ez a nyálkás-taknyos-szürkeség, ami most megjelent, hanem az igazi. Amikor minden a meleg színskála különböző árnyalataiban játszik, a citromsárgától a narancson és a rozsdán át a gesztenyebarnáig. Az emberek csípős reggelre ébrednek, de van valami melegség abban, ahogy a napsugarak szétszóródnak a járdán, átszűrődnek a fák levelein. Azokat a reggeleket, amikor már a kedvenc kötött pulóveredben mész dolgozni, és élvezed reggel, ahogy beleburkolózol a puha melegségbe. A szellőket, ahogy felkavarják az ezerszínű avart az erdőben. A pirosló almát, a körtét, a szilvát, a szőlőt, a diót, a sütőtököt... A boldogságot, hogy a nyáron növesztett kincseket most mind elraktározhatjuk. A szüretet. A vénasszonyok nyarát. A puha, csíkos, kötött sálat, amit október elején már a nyaka köré teker az ember. A forralt bor, a tea, amitől átmelegszünk egy csípősebb nap után. 

És a zöldségleves...

Hozzávalók, 4 személyre:
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 1 kis fej vöröshagyma
  • 4-5 szép szál sárgarépa
  • 1 kisebb fej patiszon
  • 1 konzerv csicseriborsó
  • 1,5 liter alaplé - zöldség, csirke, ami van, ha nincs, akkor leveskockából 
  • bors
  • 1 teáskanál curry
  • 2 evőkanál tejföl

A vöröshagymát apróra vágjuk, a répát és a patiszont megpucoljuk, nagyobb kockákra vágjuk. A csicseriborsót lecsöpögtetjük. Az olajon megfonnyasztjuk a hagymát, mehet rá a répa, pár perccel később a patiszon, sózzuk, borsozzuk, curryzzük, fedő alatt pároljuk. Jöhet rá az alaplé, lassú tűzön főzzük, amíg puha nem lesz. Ekkor megy bele a csicseriborsó, azzal csak össze kell melegíteni. Pürésítjük, belekeverjük a tejfölt, ellenőrizzük, hogy elég só van-e benne, és már lehet is enni :)

10 megjegyzés:

Bianka írta...

Fenséges, nagyon finom lehet és a kép is ősz ihletésű

araniel írta...

Én nem szeretem az őszt, mert mostanában csak ez a taknyos-szürke rész jut belőle. Azt viszont imádom, amikor belemászhatok az aranyló színes levélkupacokba az őszi napsütésben. Meg ilyenkor érik a dió, és ekkor a legfinibb, amikor azt a keserű héjat még le lehet húzni a hófehér húsról. A sütőtököt viszont már eszméletlenül várom, no meg idén a lilakrumplimat :)
A recept nagyon tetszik. A fotó meg hihetetlenül jó. Tarthatnál nekem egy ilyen kis gyorstalpalót, hogy kell így fényképezni. Eddig akárhány gasztroblogon olvastam, valahogy sosem értettem meg a szakszavakkal teletűzdelt, vagy csak nagyvonalakban odavetett beszámolókat.
És téged láthatlak a kis bögrén tükröződni? :)

mandy tarragon írta...

Bianka: köszi :)

Araniel: A sütőtököt már én is nagyon nagyon várom, szerintem narancssárgára fogom enni magam belőle, ha végre lesz :) De majd jövő héten ellenőrzöm otthon az állományt, állítólag szépen nőnek...
A krumplid hogy bírja az időt?

A gyorstalpalón már gondolkodom, hogy írok róla pár szót, bár nem számítok szaktekintélynek a témában :) Folytatásos távoktatás sok fotóval, jöhet?

araniel írta...

Hát a krumplikák egyelőre bírják. A 6 elültetett szemből 5 bokor él, 1 elhalálozott, félek, hogy kirágta valami és a mellette lévőket is féltem, mert nagyon száradnak. Aztán ez lehet, hogy az idő miatt van, mert az ágyás másik fele szebb. De majd hamarosan kiderül. A krumplibogarak nagyon szeretik, én őket kevésbé, szóval szorgosan szedegetem őket. Azért remélem megéri majd ez a sok várakozás :)

A folytatásos is jó lesz, csak próbáld majd úgy megírni, hogy én is megértsem :DDD

mandy tarragon írta...

Ha majd nem érted, koppints az orromra :)

Ildy írta...

Imádom a krémleveseket. Patiszont egyszer ettem életemben, rántva, csicseriborsó jöhet bármikor, bárhogyan.
Nagyon szép színe van ennek a levesnek, tényleg őszi hangulatú. Tetszik a bevezető szöveg is:)

Chef Viki írta...

"Csupa arany és bíbor minden árnyék, ilyen gyönyörű nem lehetsz..."

Énekli Ákos :-)

Na ilyen őszt szeretnénk, igaz?

:-)

Thrini írta...

Tetszik a felvezető szöveg, bár nem szeretem az őszt. Mindig az elmúlást juttatja eszembe. A tavaszt viszont igen...
A levesnek nagyon szép a színe, a bögre is csinos. :)

Csibe írta...

De szép fotó! Igazán szép színek!
A napsütéses, enyhe őszt szeretem.
Ma is ahogy kisütött a nap, olyan "szeretemősz" illat lett :)

mandy tarragon írta...

Ildy: én is krémleves mániás vagyok, néha napokig tudnék ilyeneken élni :)

Chef Viki: igen, pont ilyet :)

Thrini: ó, a tavasz a másik kedvenc. Amikor előbújnak az első kis növények a földből :)

Csibe: igen, igen, az az illat :)

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin