2011. március 20., vasárnap

Pracli...

Ma reggel apa holtan találta a macskánkat... Amikor anya délután felhívott, akkor mondta el. Imádtam azt a cicát, attól fogva, hogy betévedt a kertünk be és leégett a bajszát a halászlé alatt égő tűzzel...


Nem tudott nyávogni, csak néha vinnyogott. Kattogott, miközben dorombolt. Olyan hangosan dorombolt, hogy én még macskát ilyen hangosnak nem hallottam... Evés közben is.


Nyáron mindig a kertben volt, a kedvenc helye a málnabokor alatt meg a tök között volt, ott volt hűvös.


Nem tudom, hogy mi lakik az olyan emberek lelkében, akik képesek mérget kitenni a macskáknak... Lehet, hogy nem is akarom tudni... Az enyémben most csak egy nagy adag szomorúság van :(

7 megjegyzés:

ancsapancsa írta...

Szegény! :-(
Nagyon együtt tudok érezni veled.

Maryenne írta...

Nagyon sajnálom! :(

Bianka írta...

:((((

Mónika írta...

Sajnálom a cicádat.

Latsia írta...

Édes Istenem, mennyi gonosz ember van:-((
Együttérzek Veled, gondolj arra, hogy ő már átment a Szivárvány hídon és a többi kiscicával ugrándozik, ott, ahol nincsenek ilyen gonosz "állatok", mint az ember....:-(

araniel írta...

:((((( Nekem a 16 éves kutyusom halálozott el pár hónapja :(

mandy tarragon írta...

Köszi szépen mindenkinek, aranyosak vagytok

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin