2013. február 4., hétfő

Kazandibi pite a blog negyedik születésnapjára


Valahogy nem jönnek össze mostanában a dolgaim a konyhában, de a blog születésnapjára azért szerettem volna valami alkalomhoz illőt készíteni. A kazandibi már piszkálja egy ideje a fantáziámat, mert egyszer meséltek róla, és finomnak tűnt, de pite formában egyszerűbb elkészíteni. Mit mondjak, végre, végre, valami, ami úgy sikerült, ahogy szerettem volna :)

A receptet ITT találtam, érdemes volt megcsinálni, mert baromi finom, az amarettotól olyan, mintha főzött marcipánkrém lenne benne. A tésztába én darált mandulát tettem, de egyébként követtem a receptet szinte szó szerint. 

Akinek nincs szakácsfáklyája, nyugodtan hagyja "pucéran", úgy is finom, de ha megvannak hozzá az eszközeid, érdemes rátenni a roppanós karamellréteget.

A tetejére nagyon szívesen tennék epret, de mivel már csak ilyen vagyok, hogy februárban kezdtem el blogolni, az nem épp szezongyümölcs, spanyolt pedig nem szívesen tennék rá.  Köszönöm szépen mindenkinek, aki egyszer is erre járt, remélem visszatérő vendégek lesztek, mert ebben az évben igyekszem egy kicsit jobban pörgetni a blogot, mint az elmúlt időkben :)

Hozzávalók, 28 cm-es tortaformához:
A tészta:
  • 10 dkg hideg vaj
  • 12 dkg liszt
  • 3 dkg darált mandula
  • 1 kis tojás

A töltelékhez:
  • 6 dl tej
  • 15 dkg liszt
  • 1 vanília kikapart magjai
  • 1 dl amarettó likőr
  • 20 dkg cukor

A tetejére: 
  • kb. 2 evőkanál cukor


A tésztát lereszeltem, összemorzsoltam a liszttel és a mandulával, majd gyorsan összegyúrtam a tojással. Hagytam kb. 20 percig hűlni, majd kinyújtottam kb. fél centi vastagra, és belehelyeztem a piteformába. Nekem szilikon formám van, azt tepsibe tettem, mert jártam már vele pórul. Amíg a sütő belemelegszik, a formát hideg helyre tettem.
A sütőt előmelegítettem 175 fokra. Amikor bemelegedett, beletoltam a formát.
Amíg a tészta elősül, elkészítettem a krémet. A tejet elkevertem a liszttel és a vanília magokkal, majd főztem, folyamatos kevergetés közben. Amikor már kezd felmelegedni, hozzáadtam a likőrt, és addig főztem, amíg be nem sűrűsödött. Ekkor lehúztam a tűzről, elkevertem a cukorral, majd beleöntöttem az előmelegített formába.
A forró sütőben még kb. 25 percig sütöttem, majd hagytam kihűlni, másnap pedig rákerült a karamellréteg. Állítólag langyosan a legfinomabb, de hidegen sem volt rossz.

2 megjegyzés:

Praliné Zsuzsi írta...

Boldog blogszületésnapot! :)

mandy tarragon írta...

Köszönöm Zsuzsi! :)

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin