Vörösboros szilvalekvár
A hűtőben felhalmozódott egy kis adag szilva, amivel már hirtelen nem tudtam mihez kezdeni, úgyhogy arra gondoltam, hogy mi lenne, ha lekvár lenne belőle. Ekkora adagból viszont nem gondoltam, hogy érdemes lenne a napokig kavargatott szurokfekete változatot elkészíteni, úgyhogy Gesztenye jól bevált receptjét vettem elő. Valószínűleg én vagyok a több ezredik, aki ezt mondja, de tényleg fantasztikus. Munka alig van vele, a sütő dolgozik, aztán meg csak ki kell merni az üvegekbe. Én egy kicsit több fűszert tettem bele, szerintem nem rontotta el.
Az eltevéshez én bébiételes üvegeket használtam, ezek kb. 1,5 dl térfogatúak.
- 1 kg szilva
- 15 dkg cukor
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1 teáskanál őrült szegfűszeg
- 3 hüvely zöld kardamom, mozsárban megtörve
- 1 vanília rúd, felhasítva
- 1 kávéskanál őrölt szerecsendió
- 1 dl vörösbor
- 1 csomag dzsemfix (3:1-es vagy 2:1-es) - bátrabbak kihagyhatják
A szilvát kimagoztam, négybe vágtam, elrendeztem egy tepsiben - a 28 centis kis tepsim bőven elég volt -, összekevertem a cukorral és a fűszerekkel, majd felöntöttem a vörösborral. 170 fokos sütőben kb. 2 óra alatt sült össze - egyszer megkavartam, de nem muszáj -, ekkor kivettem belőle a vaníliarudat, hozzákevertem a dzsemfixet, majd még pár percre visszatettem bugyogni. Tiszta üvegekbe töltöttem, fejre állítottam pár percre, majd hagytam lassan kihűlni. Ha van benne dzsemfix, akkor nem kell dunsztolni, ha nincs, akkor tegyétek vissza a kikapcsolt sütőbe, és hagyjátok ott kihűlni.
Megjegyzések