Furazöldség kalauz: Mángold

 

A mángold leveles zöldség, a cékla és a spenót rokona, hatalmasra növő leveleit és megvastagodott levélnyelét fogyasztjuk. A levelek zsenge korukban frissen is fogyaszthatók salátaként, idősebb korukban a spenóthoz hasonlóan párolva készítjük el, a vastag levélnyelek íze és elkészítése a spárgához hasonlít. A mángold íze kevésbé vasas mint a spenóté, de mivel sötétzöld színű, sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.

A mángold magjait kertészeti áruházakban vagy az interneten vásárolhatjuk meg. Érdemes a szivárvány változatot keresni, mert abban általában piros, rózsaszín, narancssárga, citromsárga és fehér változat is található.

A magokat április közepétől vetjük, 2-3 cm mélyre, jól trágyázott talajba. A folyamatos öntözést meghálálja, ha a tövét szalmával vagy levágott fűvel takarjuk, kevesebb vízzel is megelégszik. Talajban nem válogat, között és laza talajokon is jól fejlődik. Egyelni 3-4 levesles korában szükséges, körülbelül tenyérnyi távolságra, majd az idősebb növényeket annyira, hogy kényelmesen elférjenek.

A leveleket körülbelül júliusban kezdhetjük szedni, egyszerre maximum a növény 1/3 részét, hogy jusson ereje regenerálódni. Ha jól érzi magát a kertben és enyhe a tél, takarás nélkül is áttelel. Az áttelelt mángold a második évben már a virágzásra törekszik, de ha a virágszárat fiatal korában kitörjük, és a növényt sokat locsoljuk, tovább élvezhetjük a friss leveleket.