Az almárium, a vánkos meg a baracklekvár

Ha már nem főzök, legalább leírom, hogy mit olvastam, nem is olyan régen. Történt ugyanis pár hete, és összebeszéltem Ágival, hogy én bizony szeretnék egy példányt a könyvéből. Találkoztunk, dedikálta nekem (köszi köszi), én pedig hazafelé a vonaton elolvastam. Nagyon tetszik :) Sok kis novella, mindegyik kicsit más, de mindegyik kicsit ugyanolyan. Nem is tudom, mi lenne a jó megfogalmazás, de olyan, mintha lenne egy nagy nagy konyha (akár a magyar konyha), innen mindenféle ételek kerülnek ki, és mindegyiknek van egy saját története, amiben nem is igazán az étel a főszereplő, de azon keresztül jobban megértjük a szereplőket.
Személy szerint nekem a Főkönyvelő és a baracklekvár a kedvemcem, mert annyira jellemző, hogy a nagy erőlködésben és szervezésben elveszik a Lényeg. A Sütőtökön pedig elsírtam magam, mert eszembe jutott valaki, aki számomra nagyon kedves volt, igaz Ő nem sütőtököt sütött nekem, hanem hajába sült krumplit...
Köszönöm Ági :)