2010. június 27., vasárnap

Eperlekvár kenyérsütő gépben


Az én drága Rabszolgám nagyon ügyes jószág, sok-sok éve szolgálja a családot, - még gimis koromban vette apukám, aki imádja a házi péksütiket - lassan három éve személy szerint engem, szégyellem is magam rendesen, hogy szinte csak a dagasztó-kelesztő funkcióján szoktam járatni. De ez van, finnyás vagyok, nekem a benne sült kenyér túl tömény, meg nem is valami esztétikus, jobban szeretem a sütési fázist a sütőben elvégezni.




Idén is szedtünk epret, az első nap este kiválogattam a lekvárpozitív darabokat, aztán gondolkodtam, hogy melyik fazekat is vegyem elő. És bevillant: hiszen Rabszolga tud lekvárt is főzni! Na, nem is kellett több, elkevertem az epret a cukorral meg a dzsemfixszel ( 1,25 kg eper, 30 dkg cukor, 1 tasak 3:1 dzsemfix), bele az üstbe, aztán adjad neki.
Első fontos dolog, hogy Rabszolga egy halk csippanással jelzi a munka kezdetét, a lapát meg sem mozdul jó 20 percig. Ezt én nem tudtam, és folyamatosan lereseteltem a programot :) Még jó, hogy mérnök vagyok, igénylem a visszajelzést...
A második, hogy lekvárfőzés előtt alaposan el kell sikálni a Rabszolgát belül. Mert piszkosul el kezd melegíteni a fűtőszál és ha maradt ott egy kis liszt... hát, maradjunk annyiban, hogy csúnya dolgok jönnek :)
1 óra 20 perc alatt kész a lekvár, ebből a mennyiségből három olyan csatos üvegnyi lett, mint a képen, egy olyan üveg kb. 0,5 literes. Viszont volt egy bökkenő, mégpedig az, hogy ez a lekvár nekem nagyon "vizes" lett, nem az a szép tömör gyümölcsös lekvár. Ettől függetlenül finom lett, nem túl édes, és gyönyörű piros színe van.

A második adag - ami a képen látható - annyiban módosult, hogy az eperszörpből visszamaradt gyümölcs ment az üstbe, 1 tasak 2:1-es dzsemfix társaságában. Na, ez lett a tuti befutó :) Tömör, bordó, édes, nyálkás, szóval pont olyan, amilyennek egy jó eperlekvárt elképzelek.

Hogy mi ebből a tanulság? Az, hogy jövőre is eperszörp és a II. számú recept szerinti lekvár fog készülni, kenyérsütőben :)

12 megjegyzés:

Bianka írta...

Nem is tudtam, hogy tud ilyet is :)))

mandy tarragon írta...

A legtöbb tudja :) És tényleg nagyon hasznos, nem kell mellette állni, se kavargatni.

araniel írta...

Kár, hogy nincs kenyérsütőm :(
Na mindegy, így is fini lekvárt csináltam, szinte pont ugyanígy :)

mandy tarragon írta...

araniel: én nagyon szeretem az enyémet, bár én nagy kelt tésztás vagyok, szóval hetente-kéthetente legalább egyszer dolgozik :)

Andi/cuki írta...

De jó színe van ennek is, biztos fini mindakettő változat!:-))

Andi írta...

Nem semmi! :-)))

Csibe írta...

A szép színű :))
Most kicsit rosszul érzem magam...jó ideje a kenyérsütőnk felé sem néztem ;)

mandy tarragon írta...

Andi/cuki: nagyon jó mindkettő, de nálam ez a nyerő :)

Andi: :)

Csibe: köszi. Néha én is elhanyagolom szegénykét... :)))

Tibor Kovács írta...

Szia! Tehát az egyes és a kettes recept között igazából csak annyi a külömbség, hogy 2:1-es dzsemfixet használsz? Tehát: ( 1,25 kg eper, 30 dkg cukor, 1 tasak 2:1 dzsemfix)?

mandy tarragon írta...

Nem, az is a különbség, hogy a második esetben többet állt, és le lett szűrve, tehát kevesebb lével dolgozunk.

Seper Éva írta...

Többet állt? hol? Leszűrni? Mikor? Hiszen kenyérsütőben készül. Én is csak annyit vettem észre , hogy más dzsemfixet használtál.

mandy tarragon írta...

Idézek a szövegből:
"A második adag - ami a képen látható - annyiban módosult, hogy az eperszörpből visszamaradt gyümölcs ment az üstbe"

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin