2010. február 15., hétfő

Breaking Dawn - Hajnalhasadás


Az Alkonyat-saga utolsó darabja, beelőztem a fordítókat, viszont az eredeti változat kapható itthon is, angolul, a magyar változatra várni kell talán júniusig. Persze, kalózfordítások nyilván ebből is vannak a neten, miért pont ebből ne lennének? :) Note-to-self: ne vegyél hardcover könyvet, baromi kényelmetlen olvasni.

Rosszul indul, ezt most megmondom, az eleje az Eclipse-hez képest a kanyarban sincs. A kötet három könyvből áll, a történet folyamatos, viszont az első könyvet Bella, a másodikat Jacob, a harmadikat pedig ismét Bella meséli el nekünk. Ez azért is jó, mert így folyamatosan pörögnek az események, több szemszögből is látjuk a dolgokat.

Hm, hm, hm. Sokat gondolkoztam azon, hogyan írhatnék úgy a könyvről véleményt, hogy közben nem lövöm le a poénokat - szakszóval: nem spoilerezek -, és bevallom, elég nehéz dolgom volt. Talán azzal nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy Bella és Edward közös jövője nem úgy alakul, ahogyan kellett volna, Bella - természetesen - megint életveszélybe kerül. Az első könyv nagyjából ennyi történést tartalmaz, bocs, de elég unalmas volt, és olyan, mint egy 12-es karikás film... Árulja már el valaki, hogy a náthás búbánatba lehet ilyet csinálni az olvasóval?! Végre jönne a beteljesülés, éljen, aztán hopp, vége a fejezetnek azzal, hogy nézzük a Holdat az óceánban pucér fenékkel. Na de kérem... Tudom, tudom, gyerekkönyv... Marcangolni, vért szívni, széttépkedni vámpírokat aprócska darabkákra lehet, EZT nem. OK. Végül is mit vártam egy olyan univerzumtól, ahol a vérfarkasok nadrágot visznek magukkal a szájukban, hogy mindig szalonképesen jelenjenek meg...
A második könyvben Jacob a mesélő - halleluja -, és az események is pörögnek. Én meg lerágom a körmöm, mert tényleg nem akarom lelőni, de annyira jó sztorija van ennek a résznek. Maradjunk annyiban, hogy Jake, nagy szenvedések árán ugyan, de felvállalja végre magát, és a végén mindenki megkapja, amire vágyik. Jake is, Bella is.
A harmadik könyvben ismét Belláé a főszerep. Ezzel vissza is térünk a szokásos vonatott történetmeséléshez. Komolyan nem értem, ha egyszer a második részt meg lehetett írni mozgalmasan és izgalmasan, akkor miért kell visszatérni ehhez a stílushoz?! 250 oldalon keresztül ecseteljük a semmit?! És a végén, amikor jöhetne a nagy finálé, amire, valljuk be, mindannyian várunk, hogy a - nyilvánvaló - happy end előtt még jól elseggeljék elfenekeljék a rosszfiúkat... Most le fogom spoilerezni, mert annyira kiakadtam ezen. Kedves, Stephenie, mennyire életszerű az Ön szerint, hogy felállnak egymással szemben a Jók és a Rosszak, aztán a pattanásig feszült indulatokban - miközben az Olvasó a körmét rágja, hogy na, végre, lesz valami action - egyszer csak azt mondják, hogy "tudjátok mit? legyünk best-fucking-friends újra barátok"?! Könyörgöm, még a Songoku is jól megagyalta annak idején a másikat mielőtt barátok lettek! Legalább annak a tenyérbemászó Arot rúgták volna úgy hátsón, hogy Kanadáig meg se álljon...

Azért mindenki megnyugodhat, bár a színvonal messze elmarad az Eclipse-től, megkapjuk a végén, amit akarunk: a cukormázas természetfeletti happly-ever-after-t. És végül is egy vámpírtündérmesénél ez a lényeg, nem? :)

6 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Nem merték seggberúgni, nehogy bosszút álljon később :-))

A pajzs miatt Aro azért jól pofára esett :-DD Hisz csak úgy támadtak eddig, hogy előbb megbénították az ellenfelet - legkönnyebb, nem? Így meg maradt a pofáraesés, hehe. Felér egy seggberúgással :-)))

S azért minden jó, ha jó a vége :-) A középső része... Hát halál izgalmas!

Vica írta...

Hm...lehet, hogy a megfogalmazásodon jobban szórakoztam, mint a könyvön magán:) Bár nekem azért az is tetszett, mindegyik...mondjuk tényleg tiniknek szól a könyv, ahogy a film is.

Lori írta...

Érdekes, nekem az első rész után ez volt a másik nagy kedvencem. Biztos én magam is szöttyögős, rinyálós vagyok, de engem nem zavart, ahogy Bella mesél és nem is éreztem vontatottnak. Nekem inkább az Eclipse volt kicsit vontatott és idegesítő. Éppen ezért a Twilight-ot, a New Moon-t és a Breaking Dawn-t már kétszer olvastam el. Az Eclipse csak egyszer nyert nálam. Ez van, ízlések és pofonok ezért jó a sokkötetes könyv. :o)

mandy tarragon írta...

Viki: az nagyon vicces volt, ahogy Jane meg Alec erőlködött :D

Vica: nem mondom, hogy nem tetszett, de lehetett volna sokkal jobb is. Csak akkor már nem tinikönyv lenne :)

Lori: szerintem nem feltétlenül kell szöttyögős-rinyálósnak lenni, hogy élvezni lehessen, csak én jobban szeretem, ha zajlanak a dolgok a "duma" helyett. Nem vagyunk egyformák, ettől szép a világ :)

szepyke írta...

Hát, igen, teljesen igazat kell adjak...
Amikor olvastam, a barátnőm megkérdezte, hogy mi olyan izgalmas benne???

Én meg mondtam, hogy azt várom, hogy végre "kiteljesedjen a dolog"...ha érted, hogy mire gondolok....:))
Aztán, amikor eljutottam ahhoz a részhez, mondtam, neki, hogy nah, hát megtörtént, csak elfelejtették leírni..:)))

mandy tarragon írta...

Na, igen... :)

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin