2010. április 29., csütörtök

Dead Until Dark - Inni és élni hagyni


Sookie Stackhouse egy bárpincérnő egy észak-louisianai kisvárosban, és - mióta a vámpírok kibújtak a koporsóikból a nyilvánosság elé - alig várja, hogy találkozzon eggyel. Nem kell sokáig várnia, mert egy este besétál a bárba Bill. Bill, a Vámpír. Bill a neve. Nem Antoine, Basil vagy Langford. Bill, csak így egyszerűen. (Itt jegyezném meg, Tapsi Hapsi nyomában járva, hogy ez sem nagyobb hülyeség, mint Miklósnak nevezni egy egeret...) Billben az a legcsodálatosabb, hogy Sookie egy gondolatát sem hallja. Óh, nem mondtam? Sookienak van egy kis "szépséghibája": hallja mások gondolatait... Amikor a kisvárosban gyilkosságok történnek, egyedül Sookie áll ki Bill mellett, bár sejti, hogy a kisváros lakói között rejtőzik...

Aki látta a TrueBlood sorozat első évadát, az tudja, hogy mire számítson. Az Inni és élni hagyni Charlaine Harris Sookie Stackhouse sorozatának első darabja. Nem olyan naturalista, mint Hamilton Anita Blake sorozata, ezért felnőttebb twilighterek szerintem szeretnék a könyvet. A sorozatot eléggé felturbózták a könyvhöz képest - mondjuk egy ~280 oldalas könyvből nem nagyon lehetne másként sorozatot forgatni -, elég sok ponton eltérnek, de a könyv is jó. Nekem különösen az ajánló tetszett, miszerint detektív, vámpíros és déli. A csodás déli szófordulatok és kifejezések sajnos biztosan elvesznek a fordítás közben - eredetiben olvastam, nekem nagyon bejött - viszont ha valaki inkább a nyomozós-romantikus könyvekre rezonál, akkor érdemes beleolvasni :)


Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin