Bulgakov: A Mester és Margarita


Kötelező olvasmány volt gimnáziumban, azóta minden évben legalább egyszer elolvasom, színházban is láttam már. A könyvből készült egy 10x50 perces televíziós adaptáció, túlzás nélkül állíthatom, hogy a legjobb adaptációk egyike, a könyv olvasása után (szigorúan utána) érdemes egyszer megnézni. Egyik kedvenc könyvem, úgyhogy elfogult vagyok :)
Történetünk Moszkvában és Jerusalaimban folyik térben és időben egymástól nagyon távol, viszont a két szál szorosan kapcsolódik egymáshoz. Hiszen mi is történik, ha a tavaszi Niszan hónap tizennegyedik napján egy hóbortos filozófust vezetnek Poncius Pilátus lovag, Júdea ötödik helytartója elé kihallgatásra? És ha a Patriarsije Prudin egy különös professzor, bizonyos Wolland megjósolja az embernek, hogy a villamos levágja a fejét? Mert Annuska már megvette a napraforgóolajat, sőt mi több, már ki is öntötte... És a furcsa dolgok még csak ezután kezdődnek...
A történetet nem szeretném összefoglalni, nem is biztos, hogy sikerülne :) Maradjunk annyiban, hogy Wolland professzor és kísérete alaposan felrázza a szigorú szabályokhoz szokott 1930-as évekbeli Moszkvát. Mindezt egy bál miatt, aminek a tökéletes háziasszonya ki is lehetne más mint Margarita?
A könyv teljes terjedelmében elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban. A fenti képet a Libriből vettem kölcsön.

Megjegyzések

lúdanyó üzenete…
Nekem is nagy kedvencem :)
Lilla üzenete…
egyik legjobb kötelező (bár gyakorlatilag minden csak ajánlott, mert senki mögött nem ülnek fegyverrel, hogy olvassa el) a gimiben.
mandy tarragon üzenete…
Lilla: meglepődnél nálunk mekkora szigor volt magyar órán. Kezek a hátad mögött, akkor írsz, amikor szólnak. Megváltás volt az érettségi :D
Lilla üzenete…
vicceske...
mondjuk én már nem lepődöm meg semmin. tesóim sulijában is nagyobb "szigor" volt (leginkább több fölösleges diákcsesztetés), és mégis én jártam jobb iskolába, és ragadt rám több tudás. amikor 11-12edikes gyerekeknek is vinni kell a matek magyar stb könyveket az órára...
azt hiszem amúgy az igazán jó iskola egyik ismérve, hogy inkább békén hagynak. a gyerekek nem oylan rosszak, és nem is csesztetik őket annyit a tanárok.
nálunk a maryaróra 10-15 fős kiscsoportos foglalkozás volt, ahol tök kötetlenül megbeszéltük a művet. és nem irodalom tagozat volt (na az kéne még csak brrr).
mandy tarragon üzenete…
ezt a tanárt utolsó évben kaptuk meg. Addig szerettem a magyart... Utána meg gyomorgörcs, tényleg nem értem, hogy mire volt jó ez a szigor. Pláne, hogy a légy zümmögését is lehetett hallani, aztán meg felment a tanár bepanaszolni minket, hogy milyen borzalmasan fegyelmezetlenek vagyunk... :D
Ez a beszélgetős dolog jó lehet, irodalmat szerintem tök jó lehet így tanítani/tanulni :)
Lilla üzenete…
igazából szerintem csak így kellene...
de jobban belegondolva majdnem minden ekkora csoportban zajlott: matek, töri, földrajz, nyelvek, filozófia, szociológia (ezekbőla furcsaságokból egy-egy félév volt).
rémes, hogy az yilen alkalmatlan tanárokat nem rúgják ki.
mandy tarragon üzenete…
A kiscsoportos oktatás lenne a megoldás az oktatási színvonal emelésére. Ha több idő jut egy diákra, akkor kibuknak a "nem értem" jellegű problémák időben és nem az érettségin jönnek rá, hogy valami hibádzik.
Nyelvet meg matekot én is kicsoportban tanultam szerencsére, meg is látszik :) Földrajzból meg remek tanárom volt, aki tudott 34 embert egyszerre kezelni úgy, hogy mindenkire jutott figyelem és érdekes is volt. Például ha tanultunk egy országot, akkor az volt a felvezetőkérdés, hogy kinek mi jut róla eszébe és nem az, hogy mennyi volt az éves acéltermelése 1978-ban. :)

Népszerű bejegyzések