2009. november 20., péntek

Rozmaringos kacsacomb


Amikor legutóbb hazamenni készültem, anyukám ismét nekem szegezte a kérdést: MIT FŐZZEK? Aki volt kollégista, vagy lakott már messze szülőktől, gondolom ismeri ezt a szituációt. :) Mit, mit? Honnan tudjam? Aztán eszembe jutott, hogy olyan régen ettem már kacsát, azt például szívesen ennék, rozmaringgal. Anyukám elment a baromfiboltba, vett kacsát. Aztán jöttek a gondok. Honnan szerez rozmaringot?! Először a boltok. Rozmaring nincs, van kurkuma és szerecsendió... Nagymamám körbejárta a szomszédságot, csak van valakinél az udvarban... 9 szomszédból egy sem hallott még róla... A tizedik tudta mi az, de nem volt neki. Aztán valahogy mégiscsak találtunk két szálat, így a terv nem hiúsult meg :)
Viszont elgondolkoztam, milyen furcsa dolog ez. Szerintem a rozmaring egy elég alap növény, hogy lehet, hogy még nem is hallottak róla? Nagymamám sváb faluból származik (mintegy 120 kilométerre onnan, ahol most laknak), ott minden háznál van egy hatalmas rozmaring bokor (szerencsét hoz), és a lagziban is azt tűzi a násznép a gombjukára a felénk szokásos (szerintem ocsmány) művirág helyett. Szóval nem értem, a szüleim falujában miért nincs rozmaring? Miért nem ismerik? Mindenesetre, tavasszal elültetem az első bokrot, hogy ha valaki rozmaringot keres, tudjunk neki adni :)

Hozzávalók, 4-5 személyre:
  • 6 kacsacomb
  • bors
  • 2 szál rozmaring ( ha szárítottat kapsz csak, az is jó, abból 2 evőkanál)
  • 1 kis fej fokhagyma
  • 1 evőkanál kacsazsír

A kacsacombokat kicsit beirdaljuk, de figyeljünk arra, hogy a húsba ne vágjunk bele. Sózzuk, borsozzuk, kicsit állni hagyjuk. Közben meghámozzuk a fokhagymát, szeleteljük, a rozmaringot lehúzzuk a száráról. Egy nagyobb serpenyőben felolvasztjuk a kacsazsírt, amikor már serceg, a combokat kicsit lepirítjuk benne. Nem sütjük át teljesen, csak kapjanak egy kis színt. A combokat tepsibe tesszük, öntünk alá egy kis vizet és 180 fokos sütőben ropogósra sütjük. Dinsztelt lilakáposztával tálaljuk. Karácsonyra főfogásként is szépen mutatna az asztalon :)

3 megjegyzés:

jókaja írta...

Ha jól tudom a hűség, tisztaság szimbóluma volt a rozmaring.
Ne boltban vett cserepes növényt próbálj elültetni, szinte biztos kudarc. A harmadik után elmentem egy kertészetbe és vettem egy kisebb bokrot. Az a második évtől már takarva se volt, mégse fagyott el.Hamarosan derékig ért.

Lilla írta...

nemsemmi...
mindig ledöbbenek a XX. század pusztításain. minden szempotnból. egyik nap golyószórta házat láttam a szent imre kórháztól egy köpésre. a XI. kerületben ez volt eddig az első és egyetlen.

mandy tarragon írta...

Jókaja: hát igen, a bolti cserepes vackokkal megszívtam már párszor... Viszont kinéztem az egyik kertészetben egy nagyon szép kis "fát": az alsó ágak levágva, felül meg gömb alakban megnyírva, még dísznek is szép lenne :) Mondjuk mivel nem járok haza túl gyakran, szerintem maradok a rendes, "igénytelen" bokor formátumnál.

Lilla: :(

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin