2009. november 26., csütörtök

Csalódás a köbön...


Kedves Rainbowbunny barátnőmmel shoppingoltunk ma karácsonyra, gondoltuk leteszteljük az Allee-t. Nem, nem találtam magamnak semmit, de ez nem is annyira meglepő, igazából csak nézelődni mentem. Viszont ha már ott voltunk, gondoltam a vásárlásban megfáradt lelkünknek jól tesz majd egy nagy nagy nagy nagy nagy bögre narancsos forrócsoki a Costában. Nos, ez volt az a pont, amit hanyagolni kellett volna... A kávézó hangulatos, vannak bőrfotelek, csíkos kanapék, és olyan árlap, amit csak akkor tudtam elolvasni, ha ráhajoltam a pultra. (Tudom, vak vagyok, ez van). Egyébként egész hangulatos, árban kicsit húzós, dehát egyszer élünk, legyen. Odamegyek a pulthoz, mert ugye önkiszolgálás van (akkor minek vannak 4-en pultban?!), két perc és sűrű "Hello, ne haragudj"-ozás után fel is tűnik, hogy ott állok. A kiszolgáló lány morcos, pofákat vág, de végülis elfogadja a pénzem, ezúton is köszönöm. Ezután állhatok ott további öt percig, hogy nézzem, hogy elkészül a narancsos forrócsokim, amit a szintén fintorgó srác odatesz a tálcámra és szó nélkül csinálja tovább, amit addig... Jó, mindegy, hozzászoktam már ehhez a hozzáálláshoz, végülis én csak egy vendég vagyok, aki egyedül lézeng ebben a kávézóban...
Leülök, belekanalozok a habba. Növényi tejszín. Próbálkozzuk a forrócsokival. Enyhe, alig észrevehető narancsaroma. Viszont maga a "csokoládé" szerintem csak sima kakaópor (ugye nem nesquik, ugye?), az egész ital pedig baromi gejl. Biztosan sznob vagyok, de nekem a forrócsokinak legyen valami kis kesernyés utóíze. Ettől viszont összeragad a szám... Mindezt 730 forintért.
Megnyugtató, hogy nem velem van a baj, az utánnam jövőkkel sem kedvesebbek. És azon már meg sem lepődünk, hogy a köszönésünket sem viszonozzák, amikor távozunk.

7 megjegyzés:

sedith írta...

Hú, nem semmi. Ahol ennyi egy forrócsoki, azért már elvárnánk, hogy tisztességes árut rakjanak elénk és normálisa viselkedjenek! Igaz, egyeseknek még ez is sok. Vajon, akkor is így viselkedtek volna, ha a tulaj a hátuk mögött van? Bár a csoki biztos ugyanaz lett volna és akkor... úgyis mindegy.

mandy tarragon írta...

na igen, ez az, hogy ennyi pénzért már igazán kaphattam volna legalább rendes tejszínhabot... Ha ugyanezt mondjuk 200 forintért teszik elém az egyetemi büfében, akkor megrántom a vállam, ez van, ennyi pénzért nem várok el minőséget. De ez kifejezetten drága volt...
A viselkedés meg, tudod, Magyarország, a pincér tesz nekem szívességet, hogy elveszi a pénzem és kiszolgál...

L.Krisztina írta...

Pedig az ember azt gondolná a név kötelez .
Kíváncsivá tettél milyen lehet akkor az Andrássy úton lévő ?
Azért hál istennek egyre több helyen kedvesek a pincérek, fejlődnek, de hát van is honnan !

Lilla írta...

bűbájos... nekem a legjobb tapasztalat pincérrel a mammutban a bittersweet. megkérdeztem, hogy hogy készül a desszert, van-e nyers tojás a sütiben, és szépen elmesélte hogy készül, hol hány percet, hány fokon tölt.... többször ettünk ott és mindig jó volt a kiszolgálás.

mandy tarragon írta...

Nekem is vannak jó tapasztalataim, de egy ilyen rossz annyira visszaveti a hitemet :S

Melinda írta...

A Deák téri metrómegállónál van egy Mozart csokibolt. 600 Ft-ba kerül egy pohár forrócsoki, Mozart-os bögrében kapod ráadásul :-) Ezért a pénzért cserébe igaz nem narancsosat, csak sima, de tényleg forrócsokit kapsz, tejszínhabbal a tetején, kedves kiszolgálással.

mandy tarragon írta...

köszi a tippet :)

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin